A szándék számít.

Örömmel olvastuk a Korngut-Kemény Alapítvány on-line közleményét (https://szinhaz.online/a-korngut-kemeny-alapitvany-kozlemenye/?fbclid=IwAR3MlJlOW79siUSItX8c2Qhfelj610a9tXrlsW-TytLMumBWyGFUsidl2Yk ), hiszen ebből arra következtettünk, hogy a Kemény Henrik-örökséggel kapcsolatban maradt elég erő és szándék a (közös) cselekvésre.

Elébb pár tény.

Az 1989-ben alapított Magyar Bábjátékos Egyesület célja az alkalmazott (pedagógiai) bábjáték, illetve az amatőr bábjátszás szakszerű gyakorlatának támogatása. Ezt a célját a bábjátékot kedvtelésből – értsd nem kereső foglalkozásként – művelő fiatalságot és felnőtteket érintő átfogó, szakmai koncepciók kialakítása, akkreditált műfaji /tovább/képzések, tájékoztatás és alkalmi képviselet révén kívánja elérni. Kemény Henrik ennek az egyesületnek évtizedeken keresztül, – haláláig – tagja volt.

A bábcsoportvezetőket az iskolázás szakaszában lévő – a bábozást kifejezetten nem mesterségként művelő – fiatalságnak a műfajban rejlő kincsek felismerésére, s azok hasznosítására való képességgel felvértezése vezérli, és vele az anyanyelv közvetítette honi kultúrális hagyományok őrzése, a közösségépítés motiválja.

Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →

….. A folyamat mára oda ért el (és áll) hogy már csak három hozzáértő javaslata szükségeltetik, hogy a palacsintasütős hős bekerülhessen a tárogató, a Kassai-féle lovasíjász módszer, a hortobágyi karikás-ostor, a magyar huszár és ötven más alkotta kompániába…ide kattints…!

Pajtikák! Aki úgy gondolja, hogy Lájszló érdemes rá, reagáljon!

MBE

Szeretettel hívunk a kiválasztottak közé.

Hisszük, hogy egy szervezetet csak fiatalokkal frissített,  szakmai mozgolódás (kerülve a – mára már megfáradt – “mozgalom” kifejezést) segítheti ki az óhatatlan megfakulástól, a sárba ragadástól, a felfoszlástól.

Ennek egyik elmaradhatatlan eleme a szilárd, és következetesen vállalt egyesületi tagság.

2020-ban – mivel a régi betelt – tagkönyvcserére kerül sor.

A tagsági igazolvány fontos pillanata – minden évben legalább egyszer – a közgyűlésen* következik el…. a megjelentek azzal (is) szavaznak.

Idén is lesz ilyen közgyűlés  ….., bár most úgy tűnik, legalább augusztusig várni kell rá.

Addigra összekovácsolt kiscsapatként léphettek fel – mint a Magyar Bábjátékos Egyesület erős cölöpei.

Üdvözlettel:

MBE

Járulékos információk:

1. Egyszerű értesítést várunk : …….xy…….. Bábcsoport (gyerekek/vezető) jelentkezik a kiválasztottak közé. Jelszó: tagtoborzó
2. email formájában ide kell címezni: katyesz0312@gmail.com
3. Így lehet az egyesületbe – belépési nyilatkozattal – belépni: http://www.mababjatekosegylet.hu/rolunk/attachment/belepesi-nyil_paros/
4. Tagdíj: gyermekbábos   0,- Ft,  felnőtt:  2.500,- Ft
5. Tagdíj beküldése – Magyar Bábjátékos Egyesület, OTP 117 050 08 – 204 846 42 – 000 000 00 sz. számlaszámra, közlemény :”tagdíj “
6. Határidő: május ídusa

A rendíthetetlen  álomkatona elment.

Tóth László 2020. február 22. óta nincs közöttünk, a legforróbb Zsarátnok heve hamuba temettetett.   Bábjátékos sokféle van. Én most a művészpedagógus bábost méltatom, noha emlékezetes rendezéseivel egészen a miskolci BartókPlusz Operafesztiválok pódiumáig is eljutott.

Könyvet írtam arról, hogy micsoda találékonysággal használta a korábbi évek tantervét. Olyan értelmezést keresett (és talált) a szövegben, ami segítségével a tantárgyak rejtette lehetőségeket integrálva megsokszorozta azok személyiségépítő, közösségformáló potenciálját. A művészeti nevelés  nem más, mint művészettel nevelés. A pedagógiában a művészet nagyonis alkalmazható, hiszen egybegyúrtan hordozza a tartalom magasfokkal kimunkált tanulságait, miközben felhasználja a tanulságot elfogadni hajlandó ember kooperációs hajlandóságát. És persze a nézőét is!

A magyar iskolázás nem kedvez a magyarságtudatnak. A butykosok, a szuszékok az összes többi tárggyal, a rajtuk lévő jelkinccsel elmentek a rajzórára. A népmeséket, a balladákat az irodalom órákra száműzték. A népdal kottákba kötözve igyekszik élve átbukdácsolni az énekórákon. Néptánc-oktatás is csak itt-ott van. Széttépték, felnégyelték a népművészetet, mint annak idején Koppányt. A dramatikus népszokások gyöngyszemei porba hullanak, ha a nem akad egy drámatanár.

Az a tragédia, hogy amint Koppány is, a népismeret , vele annak tudatépítő tartalma is belepusztult a trancsírozásba… s ez ma is megállíthatatlanul folyik. Talán azért is, mert a bábos Tóth László, tanító, művészeti oktató, a rendíthetetlen álomkatona már nem áll a katedrán.

Nem képesztheti el a két-háromszáz fős nézőtereket az óramű ponossággal dolgozó gyerekszereplők előadta, diszkólájtban fürdőző Háry-val, a Mátrai képekkel, Bartók Magyar képek-kel. Pedig nem is ez a legnagyobb eredmény. A gyerekek a rajzórákon ismerkedtek a “népi motívumokkal”, más órákon nemes zenéket hallgattak… a technika órán különféle anyagokat céllal munkáltak meg – közben Bartók, Kodály jött a hangszóróból(!)…. És jöjjön a csoda: a közelgő Karácsonyra több tanuló azt a CD-t kérte. Képzeljék el: a miskolci Avason több karácsonyfa lábánál azéven Bartók CD lapult … egyebek mellett.

A bábu beszél. Nem csupán mondatokat mond, szavakat formál, de ha kell, énekel, sóhajt is. Akár fel is sikolt, – lényegében olyan mint az élő ember. Igazában egy szobor, egy karakter jele, de nem ugyanúgy mint a kresztábla az útkereszteződésben: ez az az egyetlen jel, amelynek sorsa van.  Művészi a világ azon nyelvén születik, amit mindenki megért, mert a megértés platformja az érzelem. Szemmel olvassuk, de betű nélkül. Füllel halljuk, de hangjegy nélkül.

Bábos Tóth László, a rendíthetetlen álomkatona mindezt tudta ….. El ne felejtsük soha!

Szentirmai László