ÚJSÁG

A rendíthetetlen  álomkatona elment.

Tóth László 2020. február 22. óta nincs közöttünk, a legforróbb Zsarátnok heve hamuba temettetett.   Bábjátékos sokféle van. Én most a művészpedagógus bábost méltatom, noha emlékezetes rendezéseivel egészen a miskolci BartókPlusz Operafesztiválok pódiumáig is eljutott.

Könyvet írtam arról, hogy micsoda találékonysággal használta a korábbi évek tantervét. Olyan értelmezést keresett (és talált) a szövegben, ami segítségével a tantárgyak rejtette lehetőségeket integrálva megsokszorozta azok személyiségépítő, közösségformáló potenciálját. A művészeti nevelés  nem más, mint művészettel nevelés. A pedagógiában a művészet nagyonis alkalmazható, hiszen egybegyúrtan hordozza a tartalom magasfokkal kimunkált tanulságait, miközben felhasználja a tanulságot elfogadni hajlandó ember kooperációs hajlandóságát. És persze a nézőét is!

A magyar iskolázás nem kedvez a magyarságtudatnak. A butykosok, a szuszékok az összes többi tárggyal, a rajtuk lévő jelkinccsel elmentek a rajzórára. A népmeséket, a balladákat az irodalom órákra száműzték. A népdal kottákba kötözve igyekszik élve átbukdácsolni az énekórákon. Néptánc-oktatás is csak itt-ott van. Széttépték, felnégyelték a népművészetet, mint annak idején Koppányt. A dramatikus népszokások gyöngyszemei porba hullanak, ha a nem akad egy drámatanár.

Az a tragédia, hogy amint Koppány is, a népismeret , vele annak tudatépítő tartalma is belepusztult a trancsírozásba… s ez ma is megállíthatatlanul folyik. Talán azért is, mert a bábos Tóth László, tanító, művészeti oktató, a rendíthetetlen álomkatona már nem áll a katedrán.

Nem képesztheti el a két-háromszáz fős nézőtereket az óramű ponossággal dolgozó gyerekszereplők előadta, diszkólájtban fürdőző Háry-val, a Mátrai képekkel, Bartók Magyar képek-kel. Pedig nem is ez a legnagyobb eredmény. A gyerekek a rajzórákon ismerkedtek a “népi motívumokkal”, más órákon nemes zenéket hallgattak… a technika órán különféle anyagokat céllal munkáltak meg – közben Bartók, Kodály jött a hangszóróból(!)…. És jöjjön a csoda: a közelgő Karácsonyra több tanuló azt a CD-t kérte. Képzeljék el: a miskolci Avason több karácsonyfa lábánál azéven Bartók CD lapult … egyebek mellett.

A bábu beszél. Nem csupán mondatokat mond, szavakat formál, de ha kell, énekel, sóhajt is. Akár fel is sikolt, – lényegében olyan mint az élő ember. Igazában egy szobor, egy karakter jele, de nem ugyanúgy mint a kresztábla az útkereszteződésben: ez az az egyetlen jel, amelynek sorsa van.  Művészi a világ azon nyelvén születik, amit mindenki megért, mert a megértés platformja az érzelem. Szemmel olvassuk, de betű nélkül. Füllel halljuk, de hangjegy nélkül.

Bábos Tóth László, a rendíthetetlen álomkatona mindezt tudta ….. El ne felejtsük soha!

Szentirmai László

A Nemzeti Művelődési Intézet és a Magyar Bábjátékos Egyesület 2020-ban is megszervezi a felmenő rendszerű, gyermekbábos minősítő találkozókat. A szervezők lehetőséget kívánnak teremteni a bábjátékos gyermek közösségek bemutatkozására, tudásuk megmutatására és ismereteik gyarapítására.

A megyei/regionális minősítő válogatókat a  Nemzeti Művelődési Intézet Megyei Igazgatóságai és a Magyar Bábjátékos Egyesület szervezi. Itt szakmai zsűri elemző értékeléssel, minősítő (bronz, ezüst, arany) fokozatok odaítélésével, különdíjakkal értékeli a bábjátékos csoportok teljesítményét, segíti értékszemléletét. Innen a legkiválóbbak 2020. május 22-23-án, a Lakiteleken /tehát az idén nem Egerben/ megrendezendő Országos Gyermekbábos Gálára jutnak, léphetnek fel. Itt a nagy nyilvánosságon túli jutalom a remélt magas minőség, az újdonságok ellesésének, a tanulságok levonásának lehetősége, … és természetesen az együttlét öröme. Ehhez az avatott zsűri méltató és megerősítő szavai is hozzájárulnak. Az ide eljutott germekbábos csoportok itt küzdhetnek meg a Gyermekbábos Vándordíj birtoklásáért.

A Nemzeti Művelődési Intézet a www.nmi.hu, a Magyar Bábjátékos Egyesület pedig a www.mababjatekos.hu honlapon adja közre a lebonyolítással kapcsolatos általános és konkrét információkat, valamint a minősítés fokozatait, azok kritériumait, stb.

Rajta! Készüljön mindenki!

1925. január 29-én született ifj. Kemény Henrik az egyetlen Kossuth-díjas magyar bábművész, érdemes és kiváló művész a Vitéz László játék halhatatlan lelke.

A Korngut család leszármazottjaként évszázados bábjátékos hagyományt tartott életben. Generációk ismerték az 1900-as évek elejétől Vitéz Lászlót, mint az európai vásári bábjáték-hősök nagy családjának egyikét. Az 1930-as években, fő figurájuk neve hivatalosan a Paprika Jancsi lett, mivel az állami szervek nem nézték jó szemmel a kisemberek számára szóló rendszerkritikus, szókimondó előadásokat. 1945-ben Kemény Henrik édesapja munkaszolgálat közben eltűnt, így fia vette át a magánbábszínházat.  A Népligetben volt “bódét” 1953-ban államosították, de nem bontották le, sőt, alapítványi támogatással felújították, 1982-ben védetté – kultúrtörténeti emlékké – nyilvánítottak. Azután az épületben újabb előadás nem volt. Sajnálatos módon a faszerkezetű épület 2011. október 3-a éjjelén porig égett.

Az ifjabb Kemény Henrik öccsével, Mátyással a család mutatványos bódéjában nőtt fel. 1950-ben Állami Bábszínház tagja lett, ahova Bod László, az akkori igazgató hívta be bábtechnikusnak. Amikor a népligeti vurstlit 1953-ban felszámolták, Kemény Henriket is „államosították”, ettől kezdve az Állami Bábszínházban lépett fel. Az ő nevéhez fűződik 1955-ben az első vidéki bábszínház megalapítása Győrött.

Két évtized alatt számos bábot tervezett. Hakapeszi Makit, Furfangos Frigyest és társait a Zseb TV műsorában láthattuk. Vitéz László és a többiek címmel négy története vált széles körben hozzáférhetővé ( Az elátkozott malom, Az elásott kincs, A csodaláda, Itt nem szabad énekelni) a MTVA gondozásában megjelent DVD-nek köszönhetően. Végül visszatért a vándorbábozáshoz, egy Trabanttal járta az országot.

A Jó és a Gonosz szimbolikus küzdelmét sajátos humorral és a kisgyermekek számára is élvezhető módon ábrázoló Kemény Henrik 2011. októberétől nincs közöttünk, ezév elején lenne 95 esztendős.

2020.

MBE

Hagyományosan évente megtartjuk – és ez most is így volt – azoknak a pedagógusoknak a találkozóját, akik amatőr bábosként, tanítványaik számára bábelőadásokat hoznak létre.

Mára úgy alakult, hogy ez a attitűd és vele a munkálkodás is jószerivel az óvodába szorult vissza. Az előbbi mondat annyit jelent, hogy ma már csak az óvodában dolgozók tudnak olyan alkalmat, időpontot kitalálni, amikor a gyerekek kisebb nagyobb csoportjai, – itt-ott elvétve osztályok – valamilyen okkal összegyülekeznek egy olyan eseményre, ahol a bábjátékos előadás az egyik fénypont. Ennek az okait meg lehetne keresni, le is lehetne írni, csak vélhetően nincsen, aki elolvasná és a tartalmához illeszkedően komoly rettegéssel fogadná.

2019. november 30-án, Kecskeméten a NJE Pedagógia Kara adott helyt az egésznapos tanácskozásnak, ami három részre tagolódott. A regisztrációt követően előadásokat hallgatott meg a közönség. Ezek a referátumok különböző irányból, de ugyanarra a pontra mutattak rá: ma is milyen fontos, illetve fontos lenne ennek a műfajnak (bábjáték) módszertani és nevelési célzatú alkalmazása a közoktatás, köznevelés – a közösségfejlesztés, a társadalmiasítás területén.

Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →