Úgy szoktuk meg, hogy a
bábokat felülről mozgatják. A bábok megmozdított tagjaihoz
vezető szálak fölül egy keresztben találkoznak, aminek a
segítségével megszületnek a mozdulatok.
Ismerünk olyan bábokat,
amelyek egy lelógó zsinór segítségével megmozdíthatók. Ezek
általában csak fölemelni képesek a tagjaikat és a mozgató
parancsainak megfelelően hol komikusan ugrálnak, mulattatják a
nézőket, de elérhető más, szelídebb eredmény is.
Több történet
ismeretes a keletkezésükről. Ebből azt választottuk ki, amelyik
a hóborította svájci falvakhoz kötődik. Szájhagyomány szerint
– jóval a kábel televízió előtt – a gyertyafényes szoba
sarkában felfüggesztették a történet szereplőit. Mindegyikükről
egy-egy zsinór lógott le a végén kis fagyönggyel. A figurák
abból a maradék fából születtek, amelyek a jól ismert falióra
és sok más egyéb készítése nyomán megmaradtak. Ügyes kezek
törzset, lábakat, karokat faragtak és egyszerű zsinóros
ízülettel létrehozták a királyt, a nagyanyót, a boszorkát…,
vagy épp a Télapót. A különféle mesealakokat, vagy történetek
szereplőit kifestették és kezdődhetett a játék.
Ne gondoljunk zajos,
akciódus jelenetekre! A szereplők csak megszólalni tudtak,
mozdulatokkal életjelet adtak magukról, de ez épp elég volt
ahhoz, hogy a gyerekek, de az egész család is együtt tudjon
haladni a történettel.
Kedves Gyerekek itt egy
Télapó báb, másoljátok át erős kartonpapírra, fessétek ki, a
rajz alapján illesszétek össze és játszatok egy jót… ne
feledkezzetek el a csokival telt zsákról sem!
Kellemes
Mikulás-várást kívánunk!
MBE
Kategória:MBE hírek| Marionett másképp bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva
Az egész világ – így
a magyar bábos gyerekek is – szenved a koronavírus miatt. Ha
van igazi veszteség, akkor az nem más, mint annak a szövetnek a
foszladozása, amely annak idején összetartotta a pedagógiai
bábjáték világát.
Év elején, amikor még
jele se volt annak a sok problémának, amely most jellemzi az amatőr
bábjátszás e fontos területét, elhatároztuk, hogy folytatjuk és
közben megújítjuk azt a, nevezzük így „mozgalmat”, amely
értelmet adott a gyerekeknek és csoportvezetőiknek a bábjáték
segítségével végzett személyiségfejlesztésre és
közösségformálásra.
Most, az év végén rövid kifejtéssel
szolgálunk arra vonatkozóan, hogy valójában mit is értsünk
ezen a munkálkodáson, mozgalmon, hogy a 21. századhoz méltó
formában végezzük a munkát: hagyományok ápolása és jövőbe
tekintő alkotás.
Kardinális kérdés: mit
értsünk pedagógiai, alkalmazott, gyerekek körében művelt
bábjátékon?
Először is a
bábszínpadon folytatott tevékenység egyszerű, alapfokú
gyakorlata. Ennek jellegzetessége az kell legyen, hogy a
gyerekek kis szituációkra bontva értik meg egy mű teljes ívét.
Jól érzik a szituációkban lappangó feszültséget és ezért
értik meg a cselekmény előrehaladásán túl azt az erőt,
feszültséget, ami a kezdettől elvezet a várt, vagy váratlan
végkifejletig.
Másodszor a
gyerekek és vezetőjük – legyen az bárki: dramaturg, vagy
bábtervező, vagy rendező vénájú pedagógus – együttesen
igyekeznek elkészíteni az objekteket (nevezhetnénk bábnak,
díszletnek, kelléknek, stb.) megértve és gyakorolva ezáltal azt
az alkotó munkát, amely a bábjátékot – nézeteink szerint –
helyettesíthetetlenné teszik a művészeti nevelésbe ágyazott
közösségi, személyiségfejlesztési munkában. Együtt
küzdenek meg a csoportvezetőjükkel olyan kérdésekkel, amelyek
választ adnak, hogy vajon ki, vagy mi lehet az, aki méltó
ellenfele a szembenállónak. Mindezt egyszerű anyagokkal, gyerekek
által használt szerszámokkal, eszközökkel, néha csak jelzések
szintjén.
Harmadszor, de nem
harmadikként, essen szó a játék öröméről, ami
nem hiányozhat az iskolából. Jó dolog tanulni, de az még jobb,
ha a tudás örömöt okoz – bármilyen is legyen az oda elvezető
út.
Negyedszer van
tudás, ami nem letölthető! A posztmodern világ, amely
eltéphetetlen kapcsolatot kötött a fékevesztett fogyasztással és
szemérmetlen papjaival a kereskedőkkel, el akarják hitetni, hogy
mindent ki lehet szedni az okos, de gonosz maroktelefonból. Annak
ellenére, hogy a kényelem valós és az álmok hullámain ringat
sokakat, szinte mindenkit megfoszt attól, hogy kitalálja,
startup-ban megvalósítani igyekezzen egy olyan saját ötletet,
amelyik nincs benne a tankönyvekben, nem elérhető a szociális
médián és nem kínálják idétlen kikiáltók a black friday-n
a cyber monday-n…
Tehát, aki ma (2020.12.01.) helyesen
akar „pedagógiai bábozni” az így jár el jól:
Talál, vagy keres,
vagy alapít olyan kisközösségeket (duó, trió,
kvartett…), akik amúgy is jó társai egymásnak, mellesleg
szeretik a színházasdit, a bábjátszást…
Keres és talál
olyan helyet (magánlakás, libalegelő…sportpálya), ahol a
színpadi mű láncszemeit adó szituációs gyakorlatokat bábokkal,
vagy mindenféle objektekkel, helyettesítő tárgyakkal
kiélvezhetik, interiorizálhatják…miközben még élvezik is.
Folytassanak örömbábozást
(köszönjük a kifejezést Komeiner Ildikónak), hogy a játékosok
megérezzék és áhítsák a játék örömét, a sikert, a tapsot.
… és ha még van energia,
befogadó helyszín, áldozatkész közintézmény, akkor hozzá
lehet kezdeni Shakespeare Hamletjéhez (5 felvonásos bábtragédia),
vagy pedig Csajkovszkij Rómeó és Júlia nyitányfantáziájához,
(bábbalett illusztráció) az ének-zene oktatás kedvessé tétele
céljával…
… és mindent rögzíttetni
magukkal a gyerekekkel… okostelefonon, digitális
fényképezőgéppel.
… és elküldeni a Magyar
Bábjátékos Egyesület címére (ki, hol, mikor készítette).
Mindenki
megnyugtatására, ez a munkálkodás december 15-én zárul. Az
elismerő okleveleket a felvételeket beküldők címére január
5-ig megküldjük. Reméljük sok-sok aranykoronás, ezüstkoronás
oklevél születik 2020. emlékére.
Kategória:MBE hírek| utolsóINFÓK bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva
Az Eszterházy Károly Egyetem Sárospataki Comenius Campusa (EKE SCC) és a Magyar Bábjátékos Egyesület (MBE) tisztelettel meghívja Önt a Tanítók Napja alkalmából rendezett tudományos tanácskozásra, amelynek témája:
BEVEZETÉS AZ ÖSSZMŰVÉSZETEK ALKALMAZÁSÁRA A PEDAGÓGUSKÉPZÉSBENKezdés:10:00 óra
A Kisvárdai Művészetek Házában
gyűlt össze az a néhány érdeklődő, aki a pandémia miatt előállt helyzetben
november 6-án mégis megjelent a Pedagógus Bábjátékos Találkozón. Semmiképp nem
szerettük volna, hogy megszakadjon a hosszú lánc, amelyik a múlt században
kezdődött, pályáztunk, terveztünk… de a bezárkózó világban csak néhányan
kockáztattuk meg a személyes jelenlétet és kihasználva az új gyakorlatot az
interneten is elérhetővé tettük az eseményt. Mivel az öt órán át tartó
találkozó rögzített változata azóta és később is elérhető, lényegében a
legnagyobb lélekszámot érhetjük el a látogatók számát illetően…csak éljünk a
lehetőséggel.
Délután két
tartalmas korreferátum nyomán indult meg az a beszélgetés, amely a nap egyik
legfontosabb részeként fog bevonulni az Egyesület történetébe. Kálmán Judit
gyakorló óvodapedagógus és Tóthné Kovács Zsuzsanna, nyugalomba vonult tanító –
mindketten avatott és kipróbált szakértői a pedagógiai céllal alkalmazott
bábjátéknak – rövid, de annál sűrűbb expozéikkal bírták szóra a különböző
területekről érkezett hallgatóságot. Meg kell nézni, végig kell hallgatni a
felszólalásokat, hisz egy ilyen rövid ismertető nem vállalkozhat az aprólékos
kifejtésre! A gyakorló pedagógus, a művészeti gimnazista diák, az amatőr és a
profi lét között ingázó bábosok, a nyugalmazott, de mégis csoportokat vezető
tanítók és társaik erős válaszokat adtak a pedagógiai bábjáték mindennapjaiban
alkotó, tevékenykedő előtt tornyosuló kérdésekre. Némelyik nem is válasz, hanem
kiáltvány gyanánt hangzott.
Az eseményre szóló meghívóban
arra kértük föl a tagságot, az érdeklődőket, hogy küldjenek rövid, erős, szinte
jelmondat szerű gondolatokat azért, hogy a következő időszakba vezető út
jelzőtáblájára felírjuk. „Ne habozz,
bábozz!”– írta Kun Sándorné Gyenesdiásról. A bábjáték világlátás,
szemléletmód, akár néző nélkül is szükség van rá. Bábozni márpedig kell! – fordíthatnánk a műfajunk nyelvére a „navigare
necesse est” közismert bölcsességet. Erre rímelt Vass-Eysen Ábel gondolata, aki
Kányádi Sándort idézve „ A vers az, amit mondani kell.” Nekünk viszont bábozni
kell!
2020-ban már másképpen kell gondolkodnunk.
Más az iskolázás alapkoncepciója: „tudást
közvetít” feledve azt, hogy a dolgokról nem pusztántudni kell róla, hanem a nagyját
el is kell készíteni. Ez az emberi alkotóképesség megalapozása.
Más a világ, értsdmint környezet. Parancsra
fogyaszt és alig alkot. A kereskedelmi tévécsatornák pedig csak még jobban
ráerősítenek az eltorlaszolhatatlan és ostoba reklámtengerükkel, az általuk
kínált idolokkal, pihekönnyű celebekkel…
Közönségben (amelyik fizet mindenért) és nem
közösségben (amely fenntart, befogad, részesít… társat ad) gondolkodik.
Mindenképpen kell egy faék egyszerű, poszter sűrű, az utcán
is érthető jelszó!
Megoldás kell, amelynek a gyökere
a sokasodás, a gyerekek, a fiatalok
körében végzett oktatás, nevelés. Kell a felismerés, ha akarsz
valamit, akkor azért tenni kell, nem harcolni és főleg nem várni, hogy valaki kikaparja helyetted
a sültkrumplit a forró parázsból.
Kisvárdán, a Pedagógus Bábjátékos Találkozón megtettük az
első lépést.
Magyar Bábjátékos Egyesület 2004 óta minden évben díjazza
azokat a pedagógusokat, akik kiemelkedő munkájukkal nagyon sokat tesznek a
pedagógiai bábjáték fejlődéséért.
A díjata magyar nyelven folyó pedagógiai bábjátszás terén és a MBE céljai érdekében az átlagost meghaladó szellemi és gyakorlati eredményeket felmutató, maradandó értékeketteremtő, tanítványai és kollégái körében kitartó, önzetlen munkát végző személyek elismerésére alapította az egyesület.
Ma a megbecsülés kifejezésre juttatása azok irányába, akik kései utódokként osztoznak vele a nemes célokért folytatott küzdelemben – nem mellékesen emléketállítani Zsóka Néninek, aki több mint fél évszázaddal ezelőtt a budapesti Rózsák terei óvónőképzőben elültette azt a magot, ami mára nemes fává terebélyesedett, termőre fordult, és gyümölcseit hozza mind a mai napig.
Kategória:MBE hírek| Mészáros Vincéné díj – 2020. bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva
Éveken keresztül léptek közönség
elé különböző szintű minősítő találkozókon hazánk gyermekbábosai.
Teljesítményüket oklevelekkel jutalmazták a zsűrik. 2020-ban született meg a
döntés az Egyesület vezetősége által, hogy egy igazán rangos, lelkesítő díjat
tűzzünk elérendő célként az amatőr gyermekbábosok elé. A teniszezők az egész
világon a Roland Garros-kupa elnyeréséért epedeznek… Mi úgy döntöttünk, hogy a
bábos amatőr fiatalság a Báron László- díjért tegye ugyanezt. A névhez méltó
műtárgy Lénárt András műhelyéből – kezeinek, szerszámainak és ötleteinek
köszönhetően – került ki. Adományozója közvetlenül a Magyar Bábjátékos
Egyesület, az EMMI Kultúráért Felelős Államtitkárságával a háta mögött.
Báron László, a valamikori
Kecskeméti Tanítóképző Főiskola tanára, grafikus, festő, zománcművész… egyben
bábművész volt, aki 2011. óta nincs közöttünk. Ő a fentiek mellett a Kecskeméti
Ciróka Bábszínház alapítója, aki elsők között ismerte fel, hogy a bábjáték
azért fontos a pedagógus képzésben, mert aki a pályáján a későbbiekben
alkalmazza, az valójában a gyerekek számára teszi a legnagyobb szolgálatot.
Egyebek között rámutatott arra, hogy az a legokosabb, ha játékos tevékenység
közepette és már kora gyermekkorban megkezdődik a világát esztétikusan alakító
ember képességeinek megalapozása, fejlesztése. Figyelmeztetett, hogy ez
felelősségteljes munkálkodás, amely erős pilléreken kell, hogy nyugodjon – a
gyermekrajzok, a naivok és a folklór, a múltba visszatekintő és velünk élő
képzőművészet, a muzsika, a dráma ismeretén.
Mikor jó a gyermekekkel
együttesen történő bábozás? Csakis akkor, ha a közös munka folyamán megértett,
átérzett és megélt tartalom közegébe kerülnek a csoport tagjai. Ez a manapság
ki nem nyert nyeresége az iskolázásnak. A közösségben lehet közösségivé
formálni a felcseperedő egyént. Báron László mindezeknek az avatott
képviselője.
Évtizedeken keresztül a hevesi
megyeszékhelyen találkoztak a gyermek-bábcsoportok. 2020-tól kezdődően a
gálarendezvény fénypontja és igazi tétje a Báron László-díj lesz, amelyet a
korábban már arany, ezüst és bronz oklevelekkel elismert csoportok nyerhetnek
el egy évre. A vándordíj csapattól csapathoz kerülhet, de ez nem minden. A
produkciókat neves, hét tagból álló, társművészeteket felvonultató szakmai
zsűri értékeli. Döntésük nyomán az adott év legjobbjai számíthatnak arra, hogy
feltűnnek a köztévé képernyőjén.
Rajta hát, előre a Báron László-díjért, melyet idén adunk át
először!
MBE
Kategória:MBE hírek| Elkészült a Báron László- díj! bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva
Nagyon örülünk, hogy minden
nehézség ellenére szép sorban érkeznek a jobbnál jobb kisfilmek. Mivel néhányan
érdeklődtek és a határidő hosszabbítását kérték, így ezúton jelezzük, hogy a
produkciókat november 15-ig tudjuk fogadni. Szívesen
látjuk az egyéni, páros és egészen kis csapatok ötletes alkotásait is. És IGEN
a telefonos felvétel is tökéletesen megfelel. Tisztában vagyunk a jelenlegi
helyzet okozta akadályokkal, a zsűri sem fogja figyelmen kívül hagyni. Büszkék
vagyunk rátok! Kitartást és jó egészséget mindenkinek!
MBE
Kategória:MBE hírek| Játszunk Újra Bábszínházat! bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva
A találkozó 10 órakor indul az
elmaradhatatlan megnyitóbeszédekkel, a megszokott protokoll szerint. Ezt
követően láthatják a nézők (és az eseményeket interneten követni szándékozók) a
DiFüSzeformáció Az igazi Hamupipőke című előadását. Majd a Meseláda bábcsoport
lép fel. Ez a formáció 20 éve tevékenykedik, amelyet kis kiállítással teszünk
emlékezetessé. Erről a vágóképekkel értesítjük az érdeklődőket. A találkozó
fontos pontja a Mészáros Vincéné díjasok méltatása. Később (rövid ebéd után)
Kálmán Judit és Tóthné Kovács Zsuzsanna moderátori közreműködésével a
megjelentek a pedagógiai bábjáték lehetőségeit igyekeznek megvitatni. A
rendezvényt rövid búcsúztatással az Egyesület elnöke zárja be.
A jelentkezés még nem zárult le,
a részvételi szándék a