Úgy szoktuk meg, hogy a bábokat felülről mozgatják. A bábok megmozdított tagjaihoz vezető szálak fölül egy keresztben találkoznak, aminek a segítségével megszületnek a mozdulatok.

Ismerünk olyan bábokat, amelyek egy lelógó zsinór segítségével megmozdíthatók. Ezek általában csak fölemelni képesek a tagjaikat és a mozgató parancsainak megfelelően hol komikusan ugrálnak, mulattatják a nézőket, de elérhető más, szelídebb eredmény is.

Több történet ismeretes a keletkezésükről. Ebből azt választottuk ki, amelyik a hóborította svájci falvakhoz kötődik. Szájhagyomány szerint – jóval a kábel televízió előtt – a gyertyafényes szoba sarkában felfüggesztették a történet szereplőit. Mindegyikükről egy-egy zsinór lógott le a végén kis fagyönggyel. A figurák abból a maradék fából születtek, amelyek a jól ismert falióra és sok más egyéb készítése nyomán megmaradtak. Ügyes kezek törzset, lábakat, karokat faragtak és egyszerű zsinóros ízülettel létrehozták a királyt, a nagyanyót, a boszorkát…, vagy épp a Télapót. A különféle mesealakokat, vagy történetek szereplőit kifestették és kezdődhetett a játék.

Ne gondoljunk zajos, akciódus jelenetekre! A szereplők csak megszólalni tudtak, mozdulatokkal életjelet adtak magukról, de ez épp elég volt ahhoz, hogy a gyerekek, de az egész család is együtt tudjon haladni a történettel.

Kedves Gyerekek itt egy Télapó báb, másoljátok át erős kartonpapírra, fessétek ki, a rajz alapján illesszétek össze és játszatok egy jót… ne feledkezzetek el a csokival telt zsákról sem!

Kellemes Mikulás-várást kívánunk!

MBE

Az egész világ – így a magyar bábos gyerekek is – szenved a koronavírus miatt. Ha van igazi veszteség, akkor az nem más, mint annak a szövetnek a foszladozása, amely annak idején összetartotta a pedagógiai bábjáték világát.

Év elején, amikor még jele se volt annak a sok problémának, amely most jellemzi az amatőr bábjátszás e fontos területét, elhatároztuk, hogy folytatjuk és közben megújítjuk azt a, nevezzük így „mozgalmat”, amely értelmet adott a gyerekeknek és csoportvezetőiknek a bábjáték segítségével végzett személyiségfejlesztésre és közösségformálásra.

Most, az év végén rövid kifejtéssel szolgálunk arra vonatkozóan, hogy valójában mit is értsünk ezen a munkálkodáson, mozgalmon, hogy a 21. századhoz méltó formában végezzük a munkát: hagyományok ápolása és jövőbe tekintő alkotás.

Kardinális kérdés: mit értsünk pedagógiai, alkalmazott, gyerekek körében művelt bábjátékon?

Először is a bábszínpadon folytatott tevékenység egyszerű, alapfokú gyakorlata. Ennek jellegzetessége az kell legyen, hogy a gyerekek kis szituációkra bontva értik meg egy mű teljes ívét. Jól érzik a szituációkban lappangó feszültséget és ezért értik meg a cselekmény előrehaladásán túl azt az erőt, feszültséget, ami a kezdettől elvezet a várt, vagy váratlan végkifejletig.

Másodszor a gyerekek és vezetőjük – legyen az bárki: dramaturg, vagy bábtervező, vagy rendező vénájú pedagógus – együttesen igyekeznek elkészíteni az objekteket (nevezhetnénk bábnak, díszletnek, kelléknek, stb.) megértve és gyakorolva ezáltal azt az alkotó munkát, amely a bábjátékot – nézeteink szerint – helyettesíthetetlenné teszik a művészeti nevelésbe ágyazott közösségi, személyiségfejlesztési munkában. Együtt küzdenek meg a csoportvezetőjükkel olyan kérdésekkel, amelyek választ adnak, hogy vajon ki, vagy mi lehet az, aki méltó ellenfele a szembenállónak. Mindezt egyszerű anyagokkal, gyerekek által használt szerszámokkal, eszközökkel, néha csak jelzések szintjén.

Harmadszor, de nem harmadikként, essen szó a játék öröméről, ami nem hiányozhat az iskolából. Jó dolog tanulni, de az még jobb, ha a tudás örömöt okoz – bármilyen is legyen az oda elvezető út.

Negyedszer van tudás, ami nem letölthető! A posztmodern világ, amely eltéphetetlen kapcsolatot kötött a fékevesztett fogyasztással és szemérmetlen papjaival a kereskedőkkel, el akarják hitetni, hogy mindent ki lehet szedni az okos, de gonosz maroktelefonból. Annak ellenére, hogy a kényelem valós és az álmok hullámain ringat sokakat, szinte mindenkit megfoszt attól, hogy kitalálja, startup-ban megvalósítani igyekezzen egy olyan saját ötletet, amelyik nincs benne a tankönyvekben, nem elérhető a szociális médián és nem kínálják idétlen kikiáltók a black friday-n a cyber monday-n…

Tehát, aki ma (2020.12.01.) helyesen akar „pedagógiai bábozni” az így jár el jól:

• Talál, vagy keres, vagy alapít olyan kisközösségeket (duó, trió, kvartett…), akik amúgy is jó társai egymásnak, mellesleg szeretik a színházasdit, a bábjátszást…
• Keres és talál olyan helyet (magánlakás, libalegelő…sportpálya), ahol a színpadi mű láncszemeit adó szituációs gyakorlatokat bábokkal, vagy mindenféle objektekkel, helyettesítő tárgyakkal kiélvezhetik, interiorizálhatják…miközben még élvezik is.
• Folytassanak örömbábozást (köszönjük a kifejezést Komeiner Ildikónak), hogy a játékosok megérezzék és áhítsák a játék örömét, a sikert, a tapsot.
• … és ha még van energia, befogadó helyszín, áldozatkész közintézmény, akkor hozzá lehet kezdeni Shakespeare Hamletjéhez (5 felvonásos bábtragédia), vagy pedig Csajkovszkij Rómeó és Júlia nyitányfantáziájához, (bábbalett illusztráció) az ének-zene oktatás kedvessé tétele céljával…
• … és mindent rögzíttetni magukkal a gyerekekkel… okostelefonon, digitális fényképezőgéppel.
• … és elküldeni a Magyar Bábjátékos Egyesület címére (ki, hol, mikor készítette).

Mindenki megnyugtatására, ez a munkálkodás december 15-én zárul. Az elismerő okleveleket a felvételeket beküldők címére január 5-ig megküldjük. Reméljük sok-sok aranykoronás, ezüstkoronás oklevél születik 2020. emlékére.

Az Eszterházy Károly Egyetem Sárospataki Comenius Campusa (EKE SCC) és a Magyar Bábjátékos Egyesület (MBE) tisztelettel meghívja Önt a Tanítók Napja alkalmából rendezett tudományos tanácskozásra, amelynek témája:

BEVEZETÉS AZ ÖSSZMŰVÉSZETEK ALKALMAZÁSÁRA
A PEDAGÓGUSKÉPZÉSBENKezdés:10:00 óra

Közvetíti a Hegyalja Tv:
https://www.youtube.com/channel/UC0z-_GJkAQnYhixnA2w054g/videos

Bővebb informácó:
https://sarospatak.uni-eszterhazy.hu/hu/sarospatak/scc/hirek/c/tanitok-napja-2020-2020-11-25

A Kisvárdai Művészetek Házában gyűlt össze az a néhány érdeklődő, aki a pandémia miatt előállt helyzetben november 6-án mégis megjelent a Pedagógus Bábjátékos Találkozón. Semmiképp nem szerettük volna, hogy megszakadjon a hosszú lánc, amelyik a múlt században kezdődött, pályáztunk, terveztünk… de a bezárkózó világban csak néhányan kockáztattuk meg a személyes jelenlétet és kihasználva az új gyakorlatot az interneten is elérhetővé tettük az eseményt. Mivel az öt órán át tartó találkozó rögzített változata azóta és később is elérhető, lényegében a legnagyobb lélekszámot érhetjük el a látogatók számát illetően…csak éljünk a lehetőséggel.

Délután két tartalmas korreferátum nyomán indult meg az a beszélgetés, amely a nap egyik legfontosabb részeként fog bevonulni az Egyesület történetébe. Kálmán Judit gyakorló óvodapedagógus és Tóthné Kovács Zsuzsanna, nyugalomba vonult tanító – mindketten avatott és kipróbált szakértői a pedagógiai céllal alkalmazott bábjátéknak – rövid, de annál sűrűbb expozéikkal bírták szóra a különböző területekről érkezett hallgatóságot. Meg kell nézni, végig kell hallgatni a felszólalásokat, hisz egy ilyen rövid ismertető nem vállalkozhat az aprólékos kifejtésre! A gyakorló pedagógus, a művészeti gimnazista diák, az amatőr és a profi lét között ingázó bábosok, a nyugalmazott, de mégis csoportokat vezető tanítók és társaik erős válaszokat adtak a pedagógiai bábjáték mindennapjaiban alkotó, tevékenykedő előtt tornyosuló kérdésekre. Némelyik nem is válasz, hanem kiáltvány gyanánt hangzott.

Az eseményre szóló meghívóban arra kértük föl a tagságot, az érdeklődőket, hogy küldjenek rövid, erős, szinte jelmondat szerű gondolatokat azért, hogy a következő időszakba vezető út jelzőtáblájára felírjuk. „Ne habozz, bábozz!”– írta Kun Sándorné Gyenesdiásról. A bábjáték világlátás, szemléletmód, akár néző nélkül is szükség van rá. Bábozni márpedig kell! – fordíthatnánk a műfajunk nyelvére a „navigare necesse est” közismert bölcsességet. Erre rímelt Vass-Eysen Ábel gondolata, aki Kányádi Sándort idézve „ A vers az, amit mondani kell.” Nekünk viszont bábozni kell!

2020-ban már másképpen kell gondolkodnunk.

• Más az iskolázás alapkoncepciója: „tudást közvetít” feledve azt, hogy a dolgokról nem pusztántudni kell róla, hanem a nagyját el is kell készíteni. Ez az emberi alkotóképesség megalapozása.
• Más a világ, értsdmint környezet. Parancsra fogyaszt és alig alkot. A kereskedelmi tévécsatornák pedig csak még jobban ráerősítenek az eltorlaszolhatatlan és ostoba reklámtengerükkel, az általuk kínált idolokkal, pihekönnyű celebekkel…
• Közönségben (amelyik fizet mindenért) és nem közösségben (amely fenntart, befogad, részesít… társat ad) gondolkodik.

Mindenképpen kell egy faék egyszerű, poszter sűrű, az utcán is érthető jelszó!

Megoldás kell, amelynek a gyökere a sokasodás, a gyerekek, a fiatalok körében végzett oktatás, nevelés. Kell a felismerés, ha akarsz valamit, akkor azért tenni kell, nem harcolni és főleg nem várni, hogy valaki kikaparja helyetted a sültkrumplit a forró parázsból.

Kisvárdán, a Pedagógus Bábjátékos Találkozón megtettük az első lépést.

MBE

Képek a rendezvényről:

https://www.facebook.com/kisvardaivarszinhaz/photos/pcb.2739987476241424/2739984056241766/

Magyar Bábjátékos Egyesület 2004 óta minden évben díjazza azokat a pedagógusokat, akik kiemelkedő munkájukkal nagyon sokat tesznek a pedagógiai bábjáték fejlődéséért.

A díjata magyar nyelven folyó pedagógiai bábjátszás terén és a MBE céljai érdekében az átlagost meghaladó szellemi és gyakorlati eredményeket felmutató, maradandó értékeketteremtő, tanítványai és kollégái körében kitartó, önzetlen munkát végző személyek elismerésére alapította az egyesület.

Ma a megbecsülés kifejezésre juttatása azok irányába, akik kései utódokként osztoznak vele a nemes célokért folytatott  küzdelemben – nem mellékesen emléketállítani Zsóka Néninek, aki több mint fél évszázaddal ezelőtt a budapesti Rózsák terei óvónőképzőben elültette azt a magot, ami mára nemes fává terebélyesedett, termőre fordult, és gyümölcseit hozza mind a mai napig.

Kedves Érdeklődők!
Ezen a linken érhető el a Pedagógus Bábjátékos Találkozó (Kisvárda, november 06.) ÉLŐBEN!

YOUTUBE link

Visszajelzéseknek nagyon örülnénk.

Üdvözlettel: MBE

Éveken keresztül léptek közönség elé különböző szintű minősítő találkozókon hazánk gyermekbábosai. Teljesítményüket oklevelekkel jutalmazták a zsűrik. 2020-ban született meg a döntés az Egyesület vezetősége által, hogy egy igazán rangos, lelkesítő díjat tűzzünk elérendő célként az amatőr gyermekbábosok elé. A teniszezők az egész világon a Roland Garros-kupa elnyeréséért epedeznek… Mi úgy döntöttünk, hogy a bábos amatőr fiatalság a Báron László- díjért tegye ugyanezt. A névhez méltó műtárgy Lénárt András műhelyéből – kezeinek, szerszámainak és ötleteinek köszönhetően – került ki. Adományozója közvetlenül a Magyar Bábjátékos Egyesület, az EMMI Kultúráért Felelős Államtitkárságával a háta mögött.

Báron László, a valamikori Kecskeméti Tanítóképző Főiskola tanára, grafikus, festő, zománcművész… egyben bábművész volt, aki 2011. óta nincs közöttünk. Ő a fentiek mellett a Kecskeméti Ciróka Bábszínház alapítója, aki elsők között ismerte fel, hogy a bábjáték azért fontos a pedagógus képzésben, mert aki a pályáján a későbbiekben alkalmazza, az valójában a gyerekek számára teszi a legnagyobb szolgálatot. Egyebek között rámutatott arra, hogy az a legokosabb, ha játékos tevékenység közepette és már kora gyermekkorban megkezdődik a világát esztétikusan alakító ember képességeinek megalapozása, fejlesztése. Figyelmeztetett, hogy ez felelősségteljes munkálkodás, amely erős pilléreken kell, hogy nyugodjon – a gyermekrajzok, a naivok és a folklór, a múltba visszatekintő és velünk élő képzőművészet, a muzsika, a dráma ismeretén.

Mikor jó a gyermekekkel együttesen történő bábozás? Csakis akkor, ha a közös munka folyamán megértett, átérzett és megélt tartalom közegébe kerülnek a csoport tagjai. Ez a manapság ki nem nyert nyeresége az iskolázásnak. A közösségben lehet közösségivé formálni a felcseperedő egyént. Báron László mindezeknek az avatott képviselője.

Évtizedeken keresztül a hevesi megyeszékhelyen találkoztak a gyermek-bábcsoportok. 2020-tól kezdődően a gálarendezvény fénypontja és igazi tétje a Báron László-díj lesz, amelyet a korábban már arany, ezüst és bronz oklevelekkel elismert csoportok nyerhetnek el egy évre. A vándordíj csapattól csapathoz kerülhet, de ez nem minden. A produkciókat neves, hét tagból álló, társművészeteket felvonultató szakmai zsűri értékeli. Döntésük nyomán az adott év legjobbjai számíthatnak arra, hogy feltűnnek a köztévé képernyőjén.

Rajta hát, előre a Báron László-díjért, melyet idén adunk át először!

MBE

Nagyon örülünk, hogy minden nehézség ellenére szép sorban érkeznek a jobbnál jobb kisfilmek. Mivel néhányan érdeklődtek és a határidő hosszabbítását kérték, így ezúton jelezzük, hogy a produkciókat november 15-ig tudjuk fogadni. Szívesen látjuk az egyéni, páros és egészen kis csapatok ötletes alkotásait is. És IGEN a telefonos felvétel is tökéletesen megfelel. Tisztában vagyunk a jelenlegi helyzet okozta akadályokkal, a zsűri sem fogja figyelmen kívül hagyni. Büszkék vagyunk rátok! Kitartást és jó egészséget mindenkinek!

MBE

A találkozó 10 órakor indul az elmaradhatatlan megnyitóbeszédekkel, a megszokott protokoll szerint. Ezt követően láthatják a nézők (és az eseményeket interneten követni szándékozók) a DiFüSzeformáció Az igazi Hamupipőke című előadását. Majd a Meseláda bábcsoport lép fel. Ez a formáció 20 éve tevékenykedik, amelyet kis kiállítással teszünk emlékezetessé. Erről a vágóképekkel értesítjük az érdeklődőket. A találkozó fontos pontja a Mészáros Vincéné díjasok méltatása. Később (rövid ebéd után) Kálmán Judit és Tóthné Kovács Zsuzsanna moderátori közreműködésével a megjelentek a pedagógiai bábjáték lehetőségeit igyekeznek megvitatni. A rendezvényt rövid búcsúztatással az Egyesület elnöke zárja be.

A jelentkezés még nem zárult le, a részvételi szándék a

babjatekosegyesulet.v7@gmail.com

e-mail címen, illetve az alábbi kérdőív kitöltésével is jelezhető:

https://docs.google.com/forms/d/1MrZpMOJLOovymh4o_RgoLtrerXDWIXkyOPOQlkyY8sU/viewform?edit_requested=true

Üdvözlettel: MBE