Pórffy Csaba jóga blogjáról hoztuk az alábbi cikket, Szentirmai László lábjegyzeteivel tesszük közzé.

Amire a legnagyobb szükség van,

mind országos szinten, mind globálisan – a megfelelő pedagógia (x1). A mai napon újra rá kellett jönnöm, hogy a jógának az a része foglalkoztat leginkább, hogy hogyan lehet a leghatékonyabban átadni egy másik embernek – a saját szintjén és szükségletei szerint.

Úgy merült fel ez a téma, hogy beszélgetni volt szerencsém Szentirmai Laci bácsival, aki akkora koponya a pedagógiában, amit már elfelejtett, az is sok lenne egy átlagos egyetemi katedrához, hát még amit tud!

Ezért aztán próbálok mindig annyit kérdezni, amennyit csak lehetséges, és a válasz rendszerint olyan bőséges és átfogó, hogy nemcsak a kérdést meriti ki, hanem olyan terültekre is átnyúlik, amire nem is gondolna az ember.

Mivel számomra ez az aktuális téma, azt kérdeztem meg, honnan tudja az szülő, hogy adott életkorban/fejlődési szakaszban mivel fejlessze a gyerek képességeit, ami a fejlődése szempontjából a legjobb?! Hiszen ez a legfontosabb a mai világban, amely az teljesitményre és az önérvényesitési készségre van kihegyezve, nem igaz? (sajnos de).

És a válasz (zseniális): nem lehet tudni! Még pontosabban: nincs rá recept, csakis ösztönösen (x2), intuitiven lehet kezelni ezt a dolgot, mivel – és most jön a lényeg -, a gyerek képességei nem egyidőben, lineárisan fejlődnek, hanem mindegyik a maga idejében, hol az egyik fejlődik (pl. a beszéd) és a másik stagnál, hol a másik (pl. a mozgás), illetve van hogy egyidejüleg. Ez a folyamat olyan sokrétü, hogy lehetetlenség volna egy gépies rendszert felépiteni, amely szerint müködik. Az, amit nevelésnek hivunk (x3), éppen ezért lehetetlen.

A fejlődés zálogává tehát az válik, hogy lehetőség szerint maximális odafigyeléssel igyekezzünk elháritani a fejlődés útjából az akadályokat. Ha sikerül olyan közeget teremteni, a gyerek saját magától meg fogja találni, illetve kiválasztja majd azokat a lehetőségeket, forrásokat, amelyek az ADOTT IDŐSZAKBAN a legnagyobb potenciált hordozzák a fejlődése érdekében. Mivel napjainkban az információ kontrollálatlanul és felfoghatatlan mértékben árad, nem kis feladat úgy szürni ezeket a csatornákat, hogy a hasznositható tudás a helyére kerülhessen, a felesleges ‘szemét’ információ pedig lehetőleg ne kerüljön be a rendszerbe. Ami a lényeg: merjünk bizni a gyerekek természetes, ösztönös érdeklődésében (x4), és hagyjuk minimális beavatkozással abba az irányba fejlődni, ami belülről fakad nekik, ahelyett hogy egy merev öntőformába próbálnánk kényszeriteni az elméjüket, amely lineárisan egy irányba halad, mivel ezzel oly módon nyesnénk le a kreativ fejlődésük szárnyait, amely később szinte jóvátehetetlen károsodást tud majd okozni, akár az egész felnőtt életkort örömtelenné és hiányérzetekkel terheltté tehet.

A ‘hagyományos’ gondolkodás, mely szerint legyen orvos vagy mérnök a gyerekből, mert csak az ‘számit’ valamit, illetve a poroszos tipusú nevelés kudarca egyre inkább látható és tapintható a társadalmunkban, és ezeket a hibás beidegződéseket ahelyett hogy lerombolnánk, utat adva a természetes fejlődésnek, a rendszer inkább még inkább igyekszik konzerválni magát, és még erőszakosabban próbálja az emberek elméjét már a korai életszakasztól kezdve szorosan a hatalmában  tartani és ezáltal birkanyáj módjára terelni. Ez ellen csakis úgy tehetünk, hogy ezt felismerve és a rendszert megkerülve kibontakoztatjuk magunkban és gyerekeinkben is a szunnyadó kreativitás (x5)  végtelen forrásait. Az ehhez szükséges módszereket, technikákat pedig olyan szemléletü szakemberektől tudjuk ellesni, mint pl. Laci bácsi, aki 40 éve illeszti össze azokat a kis darabkákat, melyekből a pedagógia tudománya végül kerek egésszé áll össze.

Zárógondolatként ide kivánkozik, hogy a jóga oktatása (x6)  is szenved a fenti nehézségektől, illetve szomjasan várja egy új, kevésbé szemellenzős szemlélet kialakulását, amihez persze időre, és sok türelemre van szükség, hiszen még csak a kezdeti ‘bumm’ ideje csengett le ebben a müfajban (ld. New Age), és a vadhajtások, szélsőségek megnyirbálása jelenleg is zajlik a világban. Izgalmas követni ezt a folyamatot, és szerény eszközeinkkel részt venni benne.

[x1]de leginkább a családban (SzL)

[x2]A szó jó, de veszedelmes, mert ma a “tanultság”, a “tudományosság” idején ez a jelző csaknem vesztésre áll. Az emberi (gyökere az állati) ösztön a kezdetek kezdete óta a legélesebb fegyverünk a külvilág ellen, ami azonnali, pontos riposztot követel minden rezdülésre. A szülői, az anyai ösztön nem lebecsülendő! Csak ne fürdessük meg a közösségi média pocsolyájában, figyeljünk minden mozdulatot, amikor, amennyire lehet és mérlegeljünk – gyermek és szülő relációban.

[x3]hívunk helyett próbáljuk ki a hiszünk szót, és máris szörnyen cseng. Ne higyjük, hogy tudunk nevelni, higyjük inkább, hogy édessé tudjuk tenni azt, amit követni érdemesnek ajánlunk. Blokkoljuk a dőreséget, a bugyuta ötlettelenséget, a celebek sugallta utakat és takarítsuk el az akadályt a gyerek vélhető, remélhető útjából …. ami nem mindig esik egybe a mi, önös álmainkkal.

[x4]legyünk készek, hogy egyszerre sokat próbál, àtöbbet, mint “kellene”, de legyünk biztosak abban, hogy ráun, amit csakis az egy ideig az állandónak látszó, de folyton változó baráti kör miatt preferál. Adjuk meg a csend lehetőségét … Lássa tőlünk, hogy mi is (Anya, Apa, szerettei) “úton vagyunk” … semmi sem fix, csak a célirányos keresés, aminek a horgonya a saját képességek, a saját, akarat, a sikerorientáltság… és a kis egység, a védelmező család.

[x5]a kreatívitás alkotóképességet jelent, ami nem több, mint a rengeteg soványka adatból újat, megsokszorozottan erősebbet létrehozni. Ez a 2 x 2 néha HAT sürgető törvénye. Ezt egy matematikus nem érti, nem értheti, de azok sem – Cz-néBJ-vel az élükön -, akik a digitális iskola légvárába pumpálják a langyos levegőt…

[x6].. igen, a jóga is! Minden, ami emberi. Minden, ami kapcsolatban áll a humánum kétkezi, lelki-szellemi, testközeli, materiális – egyben spirituális – világával. Mert ez termelte a múltat, de ez termeli, vagy teszi tönkre a jövőt is. A ma elég sötétnek látszik….

Kategória: MBE hírek, Rólunk / nekünk írták | A közvetlen link.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.