Szabó Antalné

„Ki a gyermek képzelőtehetségére hat, az egész valójának irányt ad.”
(Eötvös József)

 „A pedagógiai bábjáték,- mint módszer- pszichológiai jelentősége az alsó tagozati oktató- nevelő munkában.” szakdolgozat megírása során főiskolásként kapcsolódtam be Sz- Sz- B megye mozgalmas bábos életébe 1977-ben, s köteleződtem el a bábjáték világával, amely mindennapjaim részévé vált.

Munkaköreim az elmúlt 40 évben: tanító, napközis nevelő, báb-színjáték csoportvezető, drámatanár, ének- zenetanár, énekkar–furulya zenekar vezető, beilleszkedési- tanulási- és magatartási nehézséggel küzdő gyerekek fejlesztő tanára, halmozottan hátrányos helyzetű gyerekek integrációs programjának szervezője, citera zenekar- tánccsoport patronálója, felnőtt hagyományőrző tánc és amatőr színtársulat aktív szereplője, osztályfőnök, munkaközösségi vezető, közművelődési vezető, vezető helyettes, iskolaigazgató.

Gyermek- és ifjúsági korú csoportjaim állandó, eredményes versenyzői voltak a báb és színjátszó fesztiváloknak: országos I-II-III helyezések, fesztivál díjak, különdíjak, külföldi fellépések jelezték eredményességünket. Hagyományápoló tevékenységünk a televízión keresztül eljutott sok-sok érdeklődőhöz. Művészeti nevelést szerveztem valamennyi munkahelyemen; báboktatói tanfolyamokat vezettem óvónőknek, pedagógusoknak; az alapfokú művészetoktatás Bábjátékos tantervi programját lektoráltam; szakértőként a művészeti iskolákat minősítettem szín-bábművészeti ágon; szaktanácsadó vagyok- tanító tantárgygondozó, intézményfejlesztés és a kiemelt figyelmet igénylő gyermek, tanuló nevelésének, oktatásának segítése szakterületen.

Patronálok minden olyan kezdeményezést, amely a személyiség sokoldalú kiteljesítését, az értelem, az érzelem, a fizikum, a jellem harmonikus és differenciált fejlesztését tartja szem előtt, az embernevelést, jellemnevelést, érzelmi nevelést kiemelten fontosnak tartja.  Megtapasztaltam, hogy a bábjáték és drámajáték alkalmazásával a résztvevők számára értékké válik a jó megfigyelés, a képzelőerő, a szabálytartás, a helyzet felismerési és döntési készség, a könnyed és kifejező mozgás, s a tiszta beszéd. A színpadi szereplés bátor kiállásra nevel, a közönség jelenléte, biztató tapsa olyan állandó megerősítője a gyerek életének, mely segítségével sok-sok gátlás leküzdhető.  Az előadások végén felcsattanó taps endorfin hormonokat szabadít fel a szereplőkben, ezek „kábítószerként” hatva a későbbiekben újabb sikerek elérésére ösztönöznek.

Megszerzett szakismereteim, tapasztalataim átadására kész vagyok, ezért megtalál, aki segítséget igényel!

Elérhetőségem: katyesz0312@gmail.com     

                                Üdvözlettel: Szabó Antalné

Hozzászólások lehetősége itt nem engedélyezett.